Kati és András két koreográfiát tanult be az esküvőjükre. Egy keringőt nyitótáncként, amibe később a szülőket is bevonták, valamint egy rumbát – aminek az eredeti videoklipjében táncolnak is. A koreográfiába szerettek volna a klipből is részeket beilleszteni, de sok részét inkább kihagyták volna. Nehezítette a helyzetet, hogy Kati időközben lábtörést szenvedett, így a koreográfiát is némiképp át kellett alakítani, hogy a sérült lábat ne terheljük, és emiatt természetesen hosszú idő kimaradt a próbákból. A végeredmény viszont a nézők szerint ámulatba ejtő volt.
A videóban szereplő ajánlásuk:
(A videó előtt kérték, hogy én állítsak össze pár kérdést, így az alapján mondják el a saját véleményüket. Annyira összhangban vannak, hogy egymás mondatait fejezik be, így nem jelöltem, ki beszél.)
Nagyon-nagyon barátságos, jó légkörben teltek az órák. Nekünk néha saját magunkkal szemben elveszett a türelmünk, de te mindig kitartottál. A koreográfiával nagyon elégedettek vagyunk, jó hogy a saját ötleteinket is engedted belevinni. Amikor valami nagyon nem ment, azt kivettük. A koreográfiába is volt beleszólásunk, amit kinéztünk a videóban, az belekerült, amit meg nem szerettünk volna, vagy nem ment, nem éreztük jól magunkat benne, az nem került bele. Abszolút felkészült volt, a koreográfia és az órák is teljes mértékig ránk volt szabva. Még az időpontok is. Amikor fél tízkor, meg tízkor hagytuk abba, akkor is igazából már mi nem bírtuk tovább, de azokat még meg kellett tanulni.
A bemelegítést nagyon szerettem. Utána ismételtünk, gyakoroltunk, meg új elemeket tanultunk. A végereménnyel abszolút elégedettek vagyunk mi is, és mindenki. Teljesen úgy tűnt, mintha táncolnánk.
Mi ugye itthon voltunk, végig, egyedül egyszer, az utolsó alkalommal mentünk el táncterembe, az jó volt, mert akkor kiderült, hogy más irány is van, nem csak a könyvespolc. És nem vertem le semmit 🙂 . A magyarázatok érthetőek voltak, meg tudtuk csinálni. Az időpontokat is rugalmasan módosítottuk, inkább mi kértünk tőled olyan, szinte lehetetlen dolgokat – hétfő este például. Az órák időpont és helyszín egyeztetésével is abszolút elégedettek voltunk, nem volt semmi gond. Pláne lábtörés után, akkor mindent, még a koreográfiát is újra kellett tervezni.
Az órák gyakorisága megfelelő volt, gyakorolni kell az órákon kívül is, ezt Richard Gere-nek is megmondta a „nemtudomki”. Nagyon jól éreztük magunkat, jó, hogy így megismerkedtünk, (András:) nem éreztem én sem feszélyezve magamat, annak ellenére, hogy egyáltalán nem tudok táncolni. Most már valamit sejtek. Köszönjük a lehetőséget! 🙂
Esküvői táncukról pár kép:
