Az első táncfilm-ajánlóm után most következzen a második rész – még mindig a társastáncokkal foglalkozó néhány filmről egy-egy kis szösszenet. A mostani összeállításban néhány régebbi, kevésbé ismert táncfilmet ajánlanék a tánc- és filmkedvelők figyelmébe. (Az első filmajánlót itt lehet megtekinteni.)

5 – Strictly Ballroom (Kötelező táncok) (1992, 94 perc)

Főszereplők: Paul Mercurio (Scott Hastings), Tara Morice (Fran) Történet: A film egy szatíra a versenytáncról a függönyök mögül. Scott Hastings nagyreményű versenytáncos egy komolyabb versenyén a riválisától beszorítva gondol egyet és erőteljes improvizációba kezd, ezért partnernője faképnél hagyja a legfontosabb versenyük, a Pacific Bajnokság előtt. Scott tanára, aki mellesleg az édesanyja, ezért partnerválogatásba kezd. Közben a kezdők közé sorolt, kicsit csúnyácska Fran felajánlja Scottnak, hogy táncol vele úgy, ahogy Scott akarja: nem korlátok közé szorítva, szabadon, improvizálva. Mint kiderül, nem csak Scott családja táncos. Fran édesapja a paso doblét gyakorolja Scottal, hogy ne csak a versenytáncos eleganciát, de a spanyolos érzelmeket is bele tudja adni a táncába. A gyakorlások során persze a fiatalok egymásba habarodnak. A verseny előtt Scott fülest kap, hogy édesapja is szabadon akart táncolni a maga idejében, ezért elbukott, így a fiú hajlik rá, hogy Fran helyett a versenytánc csillagával álljon parkettre, a szabályok betartásával. Apja az utolsó pillanatban helyesbíti az infót, így „becsúszó szereléssel” szabad táncot járnak a bajnokságon. Táncos megjegyzések: Bár a film a versenytánc karikatúrája akar lenni, de van néhány érdekes ellentmondás. Fran és Scott – legalábbis a jelenetekben látható próbákon – rumbát gyakorol. Mégis, mikor Fran apja kérdezi, hogy Scott mégis mit gyakorolt Frannel, a válasz paso doble. A film több jelenetében látunk táncversenyt, de a készítők arra már nem figyeltek, hogy a zene és a tánc szinkronban legyenek, többször is elcsúszik a zene a képtől. Érdekes, hogy bár a régi partnere várja a pasonál a színpad szélén, és 1 zene átlagban 1,5-4 perc hosszúságú, de Scottnak van ideje rá, hogy gondolkodjon, megkeresse Frant, beszéljen vele, Fran átöltözzön, visszamenjenek a parkettre, és még mindig bőven tart a zene, amire csak úgy „becsúsznak”. A versenytáncot közelről nem ismerők kedvéért néhány gondolat. A film alapgondolata, hogy mindenki táncoljon úgy, ahogy akar, érzésből. Ezzel nincs is semmi baj, ezt senki nem tiltja, sőt vannak freestyle versenyek is, ahol azt táncolsz, ami jól esik. A görbe tükörben szereplő tíztánc viszont egy hivatalos sportág. Mint minden sportágban, itt is vannak szabályok, amiket a versenyzőknek be kell tartani. Ha a focista gondol egyet és úgy érzi, neki jobban megy kézzel a labda kapuba juttatása, attól még nem lesz győztes a csapata, hanem kiállítják a focistát. A táncosoknál is így van ez. Alacsonyabb kategóriákban csak és kizárólag a meghatározott figurákat lehet táncolni, az előírt ritmusban, stílusban, kivitelezésben, kötésben. Magasabb kategóriákban kicsit több a szabadság, de továbbra sem lehet „bármit” táncolni egy versenyen. A letáncolt de nem megengedett figurákért utolsó hely, ún. „lépéshatár” jár. A versenyszabályok be nem tartásáért akár eltiltás is. A film persze azt próbálja sugallni, hogy minden szabály, minden kötöttség úgy hülyeség, ahogy van – de gondoljunk csak bele: ha mindenki a szabályok szerint játszik, csak egyvalaki nem, akkor hogy mérjük össze a teljesítményt? A versenytánc hátterének kifigurázása hatásos. Vicces(nek szánt) jelenetek valósághű alapokon. Laikusként nem gondolnánk, de mint minden versenysportban, itt is vannak hatalmi harcok, bunda, fejesek, kis- és nagy halak, sztárok, sztárallűrök és az összes többi, górcső alá vett „szépség” is. A poénok viszont kevésbé ütősek, mint lehetnének. A táncos jelenetek koreográfiái a paródia jelleghez kötődnek. Kidolgozottságuk közel sem olyan profi, mint ahogy a filmben beszélnek róla. A tíztánc közül láthatunk a filmben részleteket angol keringő, tangó, bécsi keringő, slow fox, és samba stílusokban is, de a két fő tánc a rumba és a paso doble. Zenék: Time after time, Kék Duna, Perhaps, Love is in the air

6 Salsa (1988, 82 perc)

Főszereplők: Robby Ros (Rico), Miranda Garrison (Luna) Történet: Rico egy autószerelő műhelyben dolgozik, de esténként salsa klubokban táncol és készül a 3 hét múlva megrendezésre kerülő Fesztiválra. Rico tehetséges salsa táncos, de a partnere és barátnője, Vicki nem ér fel a közelébe. A „salsakirálynő” – Luna – kiszemeli magának, Vicki helyébe akar lépni. A húga, Rita szerelmes lesz Rico barátjába, Kenbe – amit Rico nem néz jó szemmel -, Rita barátnője pedig Ricora hajt. Érdekesség, hogy a Lunát játszó színésznő, Miranda Garrison játszott a Dirty Dancingben is, ő volt Vivian Pressman megformálója, aki Johnnyt és Robbiet is az ágyába invitálja. Bár a Dirty Dancingben is táncol, de éppen csak, így ott nem derül fény a tánctudására, ami ebben a filmben viszont előtérbe helyeződött. Táncos megjegyzések: A koreográfiák és a táncok is élvezetesek, nem erőltetettek, a salsához illően lazák. Salsa mellett cha-cha-cha is látható. Robby Ros (Rico) és néhány más táncos mozgása látványosan kidolgozott – a salsakirálynőé viszont kissé erőltetett, ami tökéletesen illik a szerephez. A filmet érdemes megnézni, ha szeretnél élvezetes, laza, szép táncokat látni, és egy kis könnyed limonádéra vágysz. Zenék: Margarita, Puerto Rico, Chicos y Chicas